kedves leendő gazdám!

nagyon nehéz szavakba önteni azt, amit most érzek. ne értsd félre, nagyon örülök neked, annak, hogy egyszer majd találkozhatunk, és együtt élhetünk hosszú éveken át, és boldogan várom, hogy segíthessek neked életed minden pillanatában.

mégis, most egy kicsit össze vagyok törve. pár hete még tíz testvéremmel együtt játszadozhattam, és ha éhes voltam, féltem valamitől, vagy fáztam, anyukám melegségénél mindezek a bajok egy pillanat alatt megszűntek. azt hittem, ez mindig így marad, és ez az öröm és szeretet nem múlik el sosem.

aztán egy nap megjelent zsuzsi. nagyon jó illatot árasztott, hiszen neki is volt két nagy kutyája. zsuzsi megnézte mind a kilenc tesómat, és megdögönyözött engem is. furcsa dolgokat mormolt magában. hogy melyikünk mennyire játékos vagy akaratos, és, hogy ez jó vagy sem... aztán elment, de pár nap múlva visszatért hozzánk. akkor még furcsább dolgokat művelt: több tesómra és rám is jelet tett a körömlakkjával. sokat dícsért engem, ez azért megnyugtatott. végül eljött, hogy utoljára megnézzen bennünket, és akkor azt mondta, magával visz, mert engem talált a legalkalmasabbnak. akkor még nem tudtam, mire is vagyok alkalmas, de jó érzés volt jónak lenni.

elvitt magához, és ott találkoztam két pajtásával, rumival, a vakvezetővel, és ann-nel, a másik kutyussal, akit zsuzsi csontsoványan, összetörten, egy kínzótól mentett meg. náluk töltöttem az éjszakát. kicsit sírtam, mert hiányzott az anyukám, na meg a tesóim is. de akkor, ott, azon az éjszakán kezdett világossá válni előttem, hogy milyen feladatra is választott ki engem zsuzsi: vakvezető kutya leszek.

másnap megérkeztek a nevelőszüleim: timi, az anyukám, és dániel, a nevelőapukám. miután zsuzsi minden fontosat elmondott nekik, elindultunk budapestre. nem volt egy egyszerű kaland: hosszú volt és uncsi, és ráadásul nem hagyták, hogy jobban megismerjem a járgányukat. aztán végül anya ölében elszundítottam, és már csak otthon, egy hatalmas, puha ágyon ébredtem fel.

a kalandoknak itt azonban nincs vége, hiszen nevelőszüleim roppant színes és pörgős életet élnek... no, de erről majd egy következő levélben írok neked.

csóválódással és vakkantással gondolok rád:

byron

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.