kedves gazdim!

boldog új évet neked! nekem ez volt életem első szilvesztere, és jobban sikerült, mint ahogy azt gondoltam... bár, mivel ez volt az első, nagyon nem volt semmilyen gondolatom ezzel kapcsolatban, csak annyit tudtam, hogy lesz egy szörnyű durrogós része az egész felhajtásnak, és az nekem nem lesz jó. ezt is csak apáéktól hallottam.

de aztán egyáltalán nem volt vészes a tüzijáték, sem a petárdadurrogás. amikor anyáék levittek sétálni, hallottam egy pár durrogást, de nem nagyon foglalkoztam vele... aztán meg éjjel jött a tüzijáték, de nevelőszüleim nyugodtságán éreztem, hogy nekem sincs okom a félelemre. így ezt a szilveszter nevű banzájt is nagy békességgel eltűrtem... jöhet a következő kihívás.

amúgy apa meg anya minden évben tesz egy nagy sétát január elsején. ez egy tizenegy kilométeres kis túra, amelyet a lakásuktól a margitszigeten át, a nyugati és a lehel tér érintésével tesznek meg immáron negyedik éve. ebben az esztendőben én is csatlakoztam hozzájuk. hát, mit mondjak, mire hazaértünk, engem nem kellett ringatni... bedobtam a szunyát rögtön.

a karácsonyt egyébként vidéken töltöttük a nagyiéknál, ahol ismét közelebb kerülhettem az ottani állatokkal, kutyákkal, lovakkal és macskákkal... az egyik cica azt is megengedte, hogy a hátát megnyalogassam... ezt a szőrös élményt azonban nem kívánom átélni többé... maradok anya lábszáránál, meg maximum a saját hátamnál...

pacsi!

byronod (nájlon, bárány, kekszi-maxi, cicakutya)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.