kedves leendő gazdim!

az első igazi, nevelőszüleimmel töltött hétvégémen nagyon sok minden történt velem. kezdődött azzal, hogy szombaton véletlenül belegyalogoltam egy korábban a konyha kövén felejtett sárga foltba (remélem, anyáék nem jöttek rá, hogy én voltam az, aki ott felejtette...). ekkor apa úgy döntött, hogy az amúgy is tervezgetett fürdést véghez viszik rajtam. nem tudtam igazán kiélvezni a nagy, kényelmes sarokkád minden négyzetcentiméterét, hiszen anyáék lefogtak, és az egyik sarkában elkezdtek rám vizet engedni. hát, el kell mondanom, hogy történtek már velem szebb dolgok is életem eddigi hét hetében... de az eredmény valóban tetszett: fényes és finoman illatos lett a bundám, és már mehettem is játszani, és rágcsálni a törölközőmet.

miután megszáradtam, nevelőszüleimmel elmentünk vásárolni. mivel egyértelműen a tudtukra adtam, hogy nem szeretek válltáskában utazni, gondoltam, majd gondoskodnak valami kényelmes, puha szállítóeszközről, ahonnan megfelelő közelségből szemlélhetem a világot. hát, nem így lett. elmentünk ugyan venni egy efféle alkalmatosságot, de azt nem gondoltam volna, hogy az egy doboz lesz, amelyen még rácsok is vannak. sokkolt a dolog. az első utat ezért végigvonyítottam. ha már nekem rossz, nekik se legyen jó, nem igaz?

ja, hogy el ne felejtsem, ugyanitt még kaptam egy csont alakú medált is. rajta van a foglalkozásom, tudniillik "vakvezető tanuló", és anya telefonszáma. nem áll szándékomban elhagyni őket (bár, ez a szállítódoboz nem volt egy jó húzás tőlük), de ha mégis elvesznék, hátha valaki felhívja anyát, és visszavisz neki.

nem tudom, hogy mondtam-e, hogy egy plázában jártunk. amúgy anya nem éppen egy plázacica (hmm, cica, feláll a hátamon a szőr, ahogy ezt leírom), de szeret egy helyen több dolgot elintézni, így ezen a plázán keresztül szokott hazamenni, ha valami dolga van. ezért apa megkérdezte az információs hölgyeket, hogy jöhet-e velem is majd ide, ha már nem a táskában, vagy ebben a börtönalakú dobozban, hanem pórázon közlekedem. a válasz egy egyértelmű "nem" volt. hiszen, amíg nem vagyok hivatásos vakvezető, addig csak egy átlagos eb vagyok. akinek nincs keresnivalója egy plázában. anyáék ekkor eldöntötték, hogy más stratégiát dolgoznak ki: máshol vásárolnak majd, vagy felváltva jönnek ide ruhát, cipőt, vagy egyéb hasznos dolgokat vásárolni.

most mennem kell, drága gazdim, de ne aggódj, még jelentkezem.

pacsi,

byronka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.