kedves leendő gazdim!

van egy jó hírem! pár napja egyértelműen kiderült, hogy egy könnyen barátkozó, szociális, játékos lény vagyok. viccesen hangzik, hogy ezt csak most derítettem ki önmagamról, de hát mit tegyek, eddig nem igazán volt alkalmam kutyatársaságba kerülni, és ilyen fontos önelemzést végrehajtani. de most ez is megváltozott: nevelőszüleim levittek a közeli parkba, és csoda történt: le is vették rólam a pórázt! én pedig megtettem spontán nagybelépőmet a (kutya)társasági életbe. pillanatok alatt nagy ugatós, és kis csendes kutyapajtások vettek körül. végül az utóbbiak társaságát választottam, nem szeretem ugyanis a nagyszájú mácsókat. a kis vagány, fürge pajtikkal viszont szavak nélkül is kiválóan megértettem magam.

húsz perc játék után boldogan, felvillanyozva tértem haza. ezt követően nevelőszüleim felbátorodtak, és a margitszigetre is kivittek. ott összebarátkoztam két nagy labradorral, és egy apró, lihegős, agresszív kisdisznóval, aki meg akarta hiúsítani a focimeccset, amelyet két idegen kisfiúval játszottam. alább láthatod ezt a videót.

két új zöldséggel ismerkedtem meg az elmúlt időszakban: a répával és a kígyóuborkával. remek, ropogós hangot adnak ki, és hosszan tartó ízük sem utolsó! ;) remélem, te is szereted őket, és egyszer majd együtt rágódhatunk egy-egy efféle finomságon.

pacsi!

(b)ironman (vagyis: bájronmen)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.