kedves leendő gazdim!

nagy hírem van számodra: hamarosan találkozunk! remélem, örülsz, mert én nagyon! anya két napig nagyon furcsán viselkedett, sokat dögönyözött, és mindig elsírta magát, ha rám nézett. nem értettem a dolgot, de egyszer csak odatelepedett mellém, és elmondta, miért olyan szomorú. felhívták a kutyaiskolából, és elmondták neki, hogy megtalálták a gazdámat, vagyis téged, ezért el kell válnom tőlük, és hozzád költöznöm, hogy segítsek neked mindenben.

egy nappal azelőtt, mielőtt elindultam hozzád, elbúcsúztam nagypapától, aki mindig csak csodakutyának hívott, és aki búcsúzóul készített rólam néhány fotót. aztán ma reggel apa elvitte anyát a munkahelyére, és elbúcsúzott tőlem. ő nem sírt, de lehet, hogy csak előttem rejtegette könnyeit.

anyával és anya főnökének kisfiával töltöttem a délelőttöt, játszottunk egy kutyafuttatóban. eldobták a labdát, de én mindig visszavittem nekik, így kezdhették elölről az egészet. végül anya megint sírt, már én is majdnem elkezdtem… de aztán megérkezett két kiképző néni, meg egy szende kis szöszi, akivel szívesen játszottam volna, de aki végig ellenállt. kaptam egy szép hámot a néniktől. a búcsú után sietve, boldogan robogtam el velük, hogy anya nehogy azt higgye, sírok, vagy valami…

most pedig már úton vagyok feléd, tele izgalommal és békével, és azzal a vággyal, hogy hamar megszeretjük egymást, és addig bandázunk együtt, ameddig csak világ a világ.

pacsik és nyaldosások (hamarosan valóságosan is):

a te társad, barátod és segítőd, byron

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.