kedves leendő gazdim!

nemrég újra feltűntem a médiában. a magyar rádió, a neo fm, és a duna tv után most a blikk nők újságírójával és fotósával ismerkedhettem meg. mindketten jó fejek voltak, bár az újságíró lánnyal nem tudtam beszélni, mert anya csak mondta, és mondta, és mondta… gyakorlatilag mire észbe kaptam, már elmesélt minden fontos dolgot, amit én szerettem volna megosztani az olvasókkal. na, mindegy. a fotózáson viszont bepótoltam mindent, pózoltam, néztem, mosolyogtam, rosszalkodtam, szóval, a legjobb formámat hoztam.

volt egy olyan része a dolognak, hogy a villamosnál, meg anyáék irodájában kellett pózolnom, másnap pedig egy olyan, hogy kimentünk egy parkba, és apával meg anyával készítettek rólam felvételt. később megmutatták nekem is, és, bár lehetett volna szélesebb a mosolyom, azért elégedett voltam az alkotással. azt hiszem, ez lesz az a kép, amelyet anyáról meg apáról örökre a szívembe zárok, és mindig visszaemlékezem rájuk, ha majd hiányozni fognak. (kérlek, ne haragudj, de nem tudom megígérni, hogy soha nem gondolok rájuk, ha hozzád költözöm…)

érdekes élmény volt ez az egész, de úgy gondolom, én nem vagyok erre alkalmas, és sokkal szívesebben dolgozom a média figyelmén, a reflektorfényen kívül: szerényen, csendesen. ugye, te is így vagy ezzel?

puszik és pacsik:

byron, a szerény médiasztár

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.