kedves leendő gazdim!

már megint nagyon elhanyagoltam az írást, ne haragudj! rengeteg dolog történt velem az elmúlt hetekben.

anyát kiengedték a kórházból. iszonyatosan megdöbbentett, amikor megláttam elesetten, az ágyban heverve. először rárontottam, annyira örültem neki, de aztán rájöttem, hogy nem illik egy betegre felugrálni, ezért bocsánatot kértem tőle a magam bociszemű nézésével, és leültem az ágya mellé. anya azt mondta apának, hogy szerinte a kutyák megérzik, ha a gazdi beteg. naná, hogy megérzem! a kutyák nagyon okos lények amúgy! vannak, akik a terhességet, a betegséget, például a rákos megbetegedéseket is megérzik, sőt jelzik is. aztán anya napról napra jobban lett, így tovább kísérletezett a zöldséggel való táplálásommal kapcsolatban. adott egy szelet paradicsomot. egy szempillantás alatt felnyaltam, mert irtó finom volt! aztán szépen lassan megkaptam az egészet. nagyon bejött!

pár nappal később új doktor bácsihoz kerültem. beadta a veszettség elleni oltást, és megdícsért, hogy milyen egészséges és boldog kiskutya vagyok!

ami még nagy hír, hogy tegnap megtettem első utamat vonattal. a rákosrendezői állomásnál láttam már szebb helyet is, de izgalmasabbat aligha. vonatok jöttek-mentek, ajtók nyíltak, emberek lábai surrogtak, és egy borzasztóan hangosan beszélő ember hirdette ki, hogy ki melyik vonatra szálljon fel. mi fótra igyekeztünk, így anyának az első vágány mellett kellett várakoznia. bevallom, a vonatra nem mertem magamtól felszállni, anya rakta fel a hátsómat. a vonaton azonban kellemes meglepetés ért: hasonló a közeg, mint a buszon. így rövidesen álomba is merültem anya ülése alatt. de rosszat álmodtam, mert rossz érzéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy nem mertem felugrani a vonatra... így el is határoztam álmomban, hogy korrigálom ezt a hibát, és leszállni már magam fogok, nem hagyom, hogy anya cipekedjen. jelentem, hogy ezt az álmomat meg is valósítottam! egy hatalmas ugrással landoltam a peronon, és szívesen fogadtam az ezért járó jutalomfalatot!

végezetül küldök egy videót, ha szeretnéd megmutogatni az ismerősöknek, barátoknak, hogy mennyire ügyesen hozom vissza a csipogó gumicsirkét a margitszigeten! íme:

szeretettel gondolok rád,

byronka 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.