kedves leendő gazdim!

a balatoni meló után visszaérkeztünk a fővárosba. másnap kora reggel pedig már meg is tapasztalhattam, mit jelent, ha az ember kutyája a főőővárosban él. sokkal több ember, sokkal több zaj, erősebb szagok, szóval, rengeteg megfigyelni való akad itt. anya és apa belepréselt egy nagy válltáskába, és elindultunk az irodába, ahol anya dolgozik.

ez amúgy csak anyának munka, és speciel végig alszom a nyolc órát, csak néha kelek fel, hogy egy kis táppal és vízzel felfegyverkezve legyen erőm tovább durmolni. anya tett alám kutyapelenkát (hogy mit nem gyártanak az emberek kutyák számára?), és hozott nekem egy-két játékot. így, ha lassan is, de valahogy eltelik a nap.

délután megindulunk hazafelé, akkor kicsit nyűgösebben viselem a tömegközlekedést, de tudom, hogy otthon vár apa és játszik velem, ezért kibírom ezt a kis kényelmetlenséget. ha nagyobb leszek, elmehetek apával is dolgozni: ő egy asztalosüzemben tevékenykedik. nem tudom, az pontosan micsoda, de ha eljutok oda, majd arról is beszámolok, jó?

nyalom az orcádat, kedves gazdim!

üdv,

byron-od

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.