kedves leendő gazdám!

ott tartottam, hogy vasárnap, istentisztelet után elindultunk a balatonra. nah, nekem persze fogalmam sem volt, hogy ez milyen egy jó hely, csak hallottam, hogy beszélnek róla: csodálatos, nagy, kék, tiszta, jó ott a levegő... na, gondoltam, ezt megnézem magamnak, de addig is, amíg odaérünk, szunyálok egyet az autóban, anya ölében.

amikor megérkeztünk, anya megállapította, hogy balatonfüreden nagyon szeretik a kutyákat. például a hotelben, ahol anyának előadást kellett tartania egy csomó fiatalnak, volt kutyabarát szoba is! (nekem speciel nem esett le rögtön, hogy miért is kutyabarát a lakosztályunk, hiszen semmi szétrágni való nem volt benne, sőt, nem vártak kutya-pajtások sem... végül anya elmagyarázta, hogy azért kutyabarát a szoba, mert nincs benne szőnyeg! jah, ezt jelenti a kutyabarát hely? hát, ezek el vannak tévedve!)

amíg anya dolgozott, én apával sétálni mentem. még hat hétig kell szoronganom ebben a kis hátizsákban, majd csak utána szaladgálhatok a földön. azért, bevallom, jól esik, hogy ennyire féltenek és szeretnek... a balaton amúgy minden várakozásomat felülmúlta: csodálatos, finom illatú kutyuskák szaladgáltak az utcán, a tavon kacsák és vakítóan fehér hattyúk úszkáltak, és az embergyerekek is a tenyerükön hordoztak... sőt, néha még felnőttek is megálltak, és kérdezgettek rólam nevelőszüleimtől. szóval, szeretem a balcsit!

a tábor végeztével hazaindultunk, és megkezdődtek az irodában töltött hétköznapok.

hamarosan beszámolok mindenről.

szép napot és finom falatokat kíván:

a te kis byron-od

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.