kedves leendő gazdim!

apa és anya reggel megállapították, hogy mióta náluk vagyok, nőttem. én nem tudom, mikor tehettem ezt, hiszen gyakorlatilag mindig alszom, ha nem alszom, akkor pedig játszom, eszem vagy pisilek. de biztos igazuk van, én elhiszem nekik...

apa, mivel asztalos, rögtön előkapta a mérőszalagját, és meg is mérte a marmagasságomat: huszonkilenc centi. sajnos nem mértek meg, amikor hozzájuk költöztem, így most nem tudják kiszámolni, mennyit nőttem, de legközelebb már tudni fogják, hogy mostantól kezdve mennyit növök.

ja, azt mondtam már, hogy mennyire borzalmas volt abban a szállítódoboznak csúfolt börtönben utazni...?! annyira elegem volt már belőle, hogy kénytelen voltam végigvonyítani az utat egészen a munkahelyig, meg vissza. anya minden második megállóban leszállt, és megvárta a következő villamos szerelvényt, hogy nehogy miattam megszólják őt az utasok... hát, de akkor is! nagyon sajnálom! kényelmetlen volt, és kész! akkor már inkább a válltáska! már készültem is rá, hogy említést teszek róla anyának, de csodák-csodája, másnap magától a válltáskába szuszakolt be! vesszen a szállítódoboz! pfujj!

most röviden ennyi.

vakkantással (mert most már azt is tudok) üdvözöllek,

byron (azaz bociszemű boborján, cicapoci, cicakutya, szakállas)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.