kedves leendő gazdim!

eddigi, rövidke életem alatt annyi helyen jártam már, hogy alig tudom felsorolni: debrecen, budapest, fót, balatonfüred, pápa... most hétvégén pedig megint a balaton: ezúttal balatonszemesen töltöttem két napot. anya egy keresztény fesztiválon dolgozott, és már reggel a helyszínre utazott vonattal, ezért munka után mi is követtük őt apával.

egy kisebb gyereksereg várt már engem a missziós sátornál, hiszen megtudták, hogy érkezem. hagytam, hogy hadd dögönyözzenek, és udvaroljanak nekem... így jó álomba merülni, kérem szépen! a délutáni pihenőt a légkondis kocsiban töltöttük, ahol nevelőszüleim finom illatú halat, krumplit, kürtöskalácsot és kukoricát falatoztak... nekem a "változatosság kedvéért" ugyanaz a borzalmas szagú, barna golyó jutott, amivel már két hónapja untatnak... gondoltam is, hogy végre szólok nekik az ügyben, de most is, mintha megsejtették volna, mire vágyom, maguktól cselekedtek: kaptam tőlük egy szelet barackot. hát, a barack... az valami mennyei cucc, én azt mondom! az még csak egy dolog, hogy édes, és finom levet ereszt! de még ugrál is! benne van a játékban, és hagyja magát pofozni, lökdösni! nagyon jól elszórakoztam vele, a móka végén pedig bekaptam.

szombat este iszonyatos égzengés zökkentett ki tökéletes lelki békémből. nevelőszüleim azt mondták, ez a csattogás-ropogás-durrogás az augusztus huszadikai tüzijáték. nem tudom, mire jó ez az egész, de nekem nem nyerte el a tetszésemet: kifejezetten féltem, hogy eltalál az egyik hangos lövedék... így anya ölében kerestem menedéket. anya mesélte, hogy mindezért a felfordulásért az emberek sok-sok pénzt fizetnek. ez számomra felfoghatatlan, mégpedig azért, mert közben azt is megtudtam, hogy mennyire kevés pénz van vakvezető kutyák kiképzésére... vagyis, hogy lehetne több olyan kutyabarátom is, akire küldetést tudnának bízni, de nincs rá elég pénz. céltalan durrogtatásra meg van. kutya legyek, ha értem az emberek logikáját!

sokat gondolok rád (mindazokban a percekben, amelyet ébren töltök),

byron (kishordó, büdösszájú, bironka, művész úr)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.