kedves leendő gazdim!

szombaton menyegzőn voltam. nevelőszüleim nem voltak biztosak abban, hogy bejutunk, pontosabban, hogy engem be fognak engedni, de elindultunk, "lesz, ami lesz" alapon.

szerencsére gond nélkül bejutottunk az egykori közösségi házba, amelyet ma már egy keresztény közösség használ, például menyegzői istentisztelet tartására. meghúzódtunk a hátsó sorban (engem betömködtek a szék alá, de jelezném, hogy mindig kijutottam valahogy...), és elkezdődött a ceremónia.

a legszebb az egészben az illatos rózsaszirom-szórás volt, (alig tudtam megmaradni a szék alatt, amikor megláttam repkedni a csábítóan illatos leveleket...), no és a tüllruhába öltöztetett koszorúslányok. az ünnepi tolongásban végül mindkettőt sikerült közelebből megismernem: megkóstoltam egy szirmot, és megnyalogattam a rózsaszínű kishölgyeket, és úrfiakat.

ezen a hétvégén megismertem egy újfajta élvezetet is: a szotyizást. ezt persze olyan urasan végzem ám: mivel macera a kis magokat kivadászni a héjukból, ezért ezt apáékra bízom, én már csak a magokat rágcsálgatom roppant nagy élvezettel. hidd el, nincs is jobb ennél (max az új csipogós kolbászom... a csirkét már lefejeztem)!

pacsi!

byron

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.