kedves leendő gazdim!

szörnyű dolog történt velem a minap. anyával boldogan sétáltam a tavaszi friss szélben, amikor ismeretlen utcákra kanyarodtunk. az egy dolog, hogy a környék tele volt szeméttel, és csúnyán ordibáló emberekkel (anya azt mondta, hogy lomtalanítás van), de ráadásul megcsapta az orromat a félelem és rettegés szaga is. nem értettem, hova megyünk, de tudtam, hogy az nekem megint nem lesz jó.

egy állatklinikán kötöttünk ki. a belső szobából fájdalmas nyüszítés, morgás hallatszódott. egy kutyakollégám nyögve kiszólt nekem: menekülj, amíg lehet. de anya pórázon tartott, így nem tudtam eliszkolni. egy kedves orvos felvette az adataimat, majd elvette anyától a pórázt, és bevitt egy émelyítően büdös, fényes és csúszós kővel kirakott szobába. megdöbbentem, mert az előbb nekem nyögdécselő kutyakolléga aléltan feküdt előttem. se kép, se hang. beparáztam.

most mi lesz? meg fognak ölni? anya azt mondta, hogy valami fontos feladatom lesz az életben… de hát akkor miért hozott ide meghalni? és amúgy is, hogy fogok veled találkozni? zakatoltak bennem a kérdések.

aztán anya elment. nyüszítettem, vonyítottam, toporzékoltam, de nem jött vissza. aztán csak arra lettem figyelmes, hogy megfognak, belém szúrnak valami csípőset… és a következő pillanatban már egy nagy vödörrel a fejemen ébredezem. nem tudtam, mi történt velem, csak az, hogy remegnek a lábaim, a fejemre bilit húztak, és anya megint mellettem áll. ez mondjuk jó érzés volt. hazavánszorogtunk. anya lefektetett a kuckómba, betakart, és egész estig ott horpasztottam.

másnap már nem volt a vödör a fejemen, helyette egy pólót adott rám anya. „a pólót csak rágni szeretem, viselni nem annyira…” - gondoltam magamban, miközben elkezdtem szokásos napi mosdásomat… vagyis: elkezdtem volna… ha lett volna mit nyalogatnom. de semmi! nem volt a lábam között semmi! ezek elvették a férfiasságomat! érted te ezt? ebben a világban, ahol mindenki azt mondja, hogy a méret a lényeg, és, hogy egy pincsiből sosem lesz vakvezető, ellenben egy hozzám hasonló, szálkás (szakállas) fiatalemberből annál inkább… szóval ebben a világban fogtak, és kiheréltek! ez kérem, borzasztó.

szóval, drága leendő gazdim, egy biztos: a kutyalányokat nem csak, hogy nem fogom kergetni… el is fogok előlük bujdokolni, nehogy meglássák, milyen töketlen egy fazon vagyok én. remélem, te azért így is szeretsz. mert én téged nagyon!

puszik és pacsik,

ex-szőrösgolyó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.