kedves leendő gazdim!

tegnap újra belecsobbanhattam abba a hatalmas sarokkádba, amelyet nevelőszüleim annyira szeretnek... én azonban egyáltalán nem. kérdeztem is tőlük, hogy minek kell ezt már megint... de csak annyit mondtak, hogy hiába nézek rájuk boci szemeimmel, inkább legközelebb ne hemperegjek bele a kakimba. hmm. van benne valami.

csak azt nem értem, miért habosították fel a bundámat azzal a büdös babasamponnal, amit még mindig az orromban érzek?! próbáltam megszabadulni tőle, de nem sikerült.

most megyek, és belehempergőzöm valami fincsi porba, virágba vagy kutyakajába, mert ez így nem állapot!

ölellek,

byron (bárány, bársony)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.