kedves leendő gazdim!

tudom, tudom, rég nem hallottál felőlem. ne haragudj! nagy változások történtek a családunkban. kiderült, hogy anyának van valami betegsége, ami miatt meg fogják műteni. erre az időszakra alaposan fel kell készülni, hiszen bármennyire is szeretnék, a kórházba nem mehetek vele. ezért apa néha-néha bevisz az asztalosüzembe, hogy szokjam az ottani környezetet.

azt leszámítva, hogy egy kicsit zajos a hely, és fűrészporos lesz még a szakállam is, jól elvagyok ott. sokan megdögönyöznek, vagy csak távolról gyönyörködnek bennem. ez jól esik. egyszer anya is eljött apa munkahelyére, és elvitt a közeli reptérre sétálni.

ez volt az első eset, hogy azt a roppant kellemetlen pórázt nem tették a nyakamba. na, gondoltam, végre szabad vagyok, uccu neki, kiszaladok a világba...! de rájöttem, hogy sehol nem lenne olyan jó most nekem, mint a nevelőszüleimnél... (persze, nálad lesz majd a legjobb, ne értsd félre!) tehát nem rohantam messzire, ott bóklásztam anya lábainál végig. finom, illatos füveket rágcsáltam, méhecskét kergettem, és ürgelyukakba dugtam az orrom. eszméletlen jó volt megérezni, felfedezni a szeretetteli, mozgalmas, mégis békés természetet.

van még egy hírem: apa megmérte a marmagasságomat. immáron negyven centi magas vagyok!

vágyom rá, hogy találkozzunk, addig is, amíg ez be nem következik, szeretettel gondolok rád,

byronod

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.